„Menj ki akkor az útra, honnan vissza nem hív senki sem.” Csak mert láng volt az élet, s tüzében álmokra vadásztunk – senki nem bizonyítja ránk. Mindig azt hitték: bolond, magányra vertek! Láncok csörgését hallották, pedig csak égre keltek belőlünk a szép szavak...

            Fehér, hosszú nyakát ejti szépen. Ha tudná, hogy a szívem remeg! Itt ülök mellette kibékülten: igen, talán én is szerethetek, mert dalol belőle fennen valami, akár az órából a poros idő. Ereimben a szív atomjai összeállnak a semmiből. Úgy nézek rá –...

        Beszélj te, beszélj még! Szívemből elharsan a sötétség. Tiszta dobogását hallja az Isten – erő segíts – a világon semmi nincsen, csak hangod folytonossága – szép voltál, most gyönyörű vagy! Elengedlek, hogy visszatérj, míg megszámolom a csillagokat. Minden csillag...

          Anyám, fiadat szülted-e, vagy a csillagok hozták? Magamról beszélek, de neked, ahogy te is beszéltél valakinek, s én hallgattam riadt szívvel. Ilyen nagy az ember?! Bámultam a hullámos kerteket és a vetést számoltam – ezt mind megeszik! S most felnőtt fejjel...

                    Mint dombtetőn álló torony ablakán át az ég, oly fontos vagy nekem. Keretbe zárt, s körülötte minden semmiség, hiába hasonló anyag, a legszebb az, amivel szívembe zártalak. Most tartom, tartom és el nem engedem, összehúzva gyűjti...

            A bátyám már nem néz tükörbe. Fogait megette a panasz. Koraérett szenvedéseit házilag készítette, mert úgy a legfinomabb. A sok szénhidrát fájdalom és E adalékanyag: elegem van ebből, elegem van abból - teljesen felpuffasztotta. Teste, mint lábakra...

        Ezen az éjjel egyedül vagyunk. Anyám, testvérem és én. Világnak árvái szeretet nélkül. Anyám a hittel beszél, bátyám a borral, s én versbe írom a lélek és a szív halálát. Holnap utazom, anyám magányát már is érzem. Testvérem, a sok rosszért, sok jóval kell fizetni –...

            Ha a messzeségből a földre lép, mint kölykét az ég, úgy hozza felém zaját az út. Hallom, aprókat koppan a kapu sarkán és csosszan a lépcsőn, míg talpán hegedül az őszi eső, mert esik kint ragyogva és álmodom ázott ajkát, ahogy pirosan csókra vár. Jön felém,...

                    Szívemben most ül valaki és halk imája árad. Mozdul a vér, mint a fű, ha szél támad, és újra fontossá lesz a hinni még. Gondolok rád újra. Az alázat lebeg és a függöny, határ a messze ég – újra üzenem: légy boldog, te drága és...

              Téged nézlek, Emléknek látlak, Vak lélekmadarak kotorásznak Megrágott érzelemcsonkokat. A magány tapogat jobbról, Te a bal oldalamon nyugszol. Semmit sem sejtesz. Én is csak ritkán. Nézem két kezed ívét, Idegen. Elbújtam veled egy leláncolt...

          Mindannyiunk lelke ül ezen a padon. Az emberiség lelke ül ezen a padon, és keleten és nyugaton két kicsi angyal – mozdulatlan, mert kőbe vésték – két kicsi haranggal elüti az éjfélt. Felriadok a csöndre. Minden a sötétre emlékeztet, a lámpák alatt...

Valahogy olyan... gyönyörű ez a kora őszi nap. Nem boldog, de gyönyörű. Más ma minden, furcsa és misztikus. Nem akarom tudatosítani magamban, hogy mitől. Lehet, hogy nem is tudom pontosan - vagy csak nem akarom tudni. Ki gondolta volna, hogy a "nem mondom meg senkinek" mágiájának felnőttként is van...