Új

Transzfer

                    Szívemben most ül valaki és halk imája árad. Mozdul a vér, mint a fű, ha szél támad, és újra fontossá lesz a hinni még. Gondolok rád újra. Az alázat lebeg és a függöny, határ a messze ég – újra üzenem: légy boldog, te drága és...
>

Vendégírás - Kenyeres Lilla: Vakon

              Téged nézlek, Emléknek látlak, Vak lélekmadarak kotorásznak Megrágott érzelemcsonkokat. A magány tapogat jobbról, Te a bal oldalamon nyugszol. Semmit sem sejtesz. Én is csak ritkán. Nézem két kezed ívét, Idegen. Elbújtam veled egy leláncolt...
>

Mag

          Mindannyiunk lelke ül ezen a padon. Az emberiség lelke ül ezen a padon, és keleten és nyugaton két kicsi angyal – mozdulatlan, mert kőbe vésték – két kicsi haranggal elüti az éjfélt. Felriadok a csöndre. Minden a sötétre emlékeztet, a lámpák alatt...
>

Vendégírás - Édia: Sakk

Valahogy olyan... gyönyörű ez a kora őszi nap. Nem boldog, de gyönyörű. Más ma minden, furcsa és misztikus. Nem akarom tudatosítani magamban, hogy mitől. Lehet, hogy nem is tudom pontosan - vagy csak nem akarom tudni. Ki gondolta volna, hogy a "nem mondom meg senkinek" mágiájának felnőttként is van...
>

Különvélemény

                Csak az vagy, ami lehetsz. Minden döntés, jó döntés! Évek óta nyeled már ezt a hülyeséget. Az éppen elzúgó vonat zakatolta beléd, minden kerék, minden kerék (mondogattad magadban) egy irányba tart. Tartja az irányt: minden döntés, jó döntés!...
>

Vendégírás - Édia: Téli villanások

Miért van az, hogy az ember megeszi a huszonötödik-harmincadik, teljesen egyforma sajtos rudat is, amikor már nem is esik jól? De csak nem hagyja abba. Nyúl a következőért. Igazából egy gyönyörű, narancssárga, finom édes mandarint kíván, arra vágyik, az tenne jót, de zabálja tovább a sajtos...
>

Egyetlen péntek

                  Azt álmodom, hogy bolond vagyok. Nem nehéz. A száj lecsüng és megremeg. Egy kedves nő két szendvicset csinál nekem, csak nekem, és senki másnak. Nem tudom, mit rak bele, meglepetés, de velük nekivágok a világnak, pedig csak...
>

Körvonal

            Csak szépen szeretnék írni rólad, talán nem is a lényeget. Néhány varázsszót, ecset nélküli képeket. Kontár mesterként, kinek szívét űzi a gondolat, hogy minden egyéb tűri a fontosat, de szólhatok-e szépről, írhatom-e arcát azonnal, mikor a fényből kilépve...
>

Csigaház

            Kedvesem vékony, mint a szellő. Felhő oson át ajka fölött, ha alszik és aprókat csillan álmán, mint éjszakai vetés a hold körül. És úgy örül, mint gyermek, ha a lélek szépet mond neki, mit úgy tartottam egész nap, amit csak a rejtett érzelmek tudnak...
>

Fűszál

Na, kedves olvasó és ti szendergő gyermekek, kik félálomban már, útra készen, de mégis éberen a szépre, hallgassátok meg történetemet, amit úgy mondok el, ahogy megtörtént. Mert bizony nekem sem apám, sem anyám, de az igazságot és a jóságot úgy megszerettem nélkülük is, mint kovács a vasát, miből...
>

Édesapám arca

Édesapámmal ketten járunk ezen a világon. Ő szép egyenesen, mint a legderekasabb nyárfa, minek törzsét úgy növesztette ki a föld, mintha az ég egyik tartóoszlopa volna. Én botladozva, kicsiként, néha rálépve egy-egy bogár lábára és sajnálkozva azon, hogy oly rég láttam édesapám arcát, mert az eget...
>

Víz

Reggel hét óra: „A születés: egyszerű melankólia.”       Jut eszembe rögtön felkelés után. Mint valami kávé csap arcomba ez a gondolat, de röhejes, eldobom. Mióta Vízzel lógok, egyre több ilyen frázis támad rám, amit nem tudok megtölteni igazán semmivel, sem megtalálni a...
>