Te tűkön ülsz és párnákra hajtod fejed. Két ellentét végzetét őrzi a szíved. Ha maradnál, tudnád, hogy ki vagyok, ha mennél, elvinnél magaddal. Gyűlölsz és szeretsz, így maradok meg neked. Behunyt szemed mögé is látsz engem. Nem engedek, mindhalálig tart téged a...

          Szeretni kell. Mint vészmadár súlya, gyönge kláris. És én szeretlek, bár több élet választ el már is. S behozhatatlan előnyöd, mint csillag fénye és a csillag… te tudod. Tanultuk együtt és külön, hogy más a szív és a lélek, ha a szemed behunyod. Hunyd szemed,...

Emberi porszemek, akik szentjánosbogarat akarnak oda ültetni, hol csak a bogár szót hallják undorodva. A tudatuk leragadt a kollektív tudatnál, a semmi egyéb jellemzi őket, ők a töltelék. Érinthetetlenek, a valódi érintés taszítja őket; engem pedig ők. És mégis hatásuk alatt vagyok. Jellemezd a...

          Így sírsz majd akkor is, gyöngén, mint egy őszre hulló falevél, mikor szívem forgó tengelyén megáll a hozzám hozott őszi szél. De sírj csak, szíved legyen rá. Minden könny, legyen az én vétkem. Te maradj mindig hű hozzá, hisz nem vétek, ha szívből...

                    Aki hozzád ért, nem tudta kihez ér. Aki látott, az nem láthatott. A nyugvó köd alján szép az idő. Mint színezüst az út és fut szél. Nyomában őz lelke, mint az eső, a földre hulló csönddel beszél. Két végzet esküje szól,...

            Ha megtalállak, az utcán megyünk végig. Keresztbe font karral, minden szívverést visszaszorítva. Csak magunknak adjuk át, ha eljutunk az ölelésig. Csak magunknak, mert csalárd a világ. Nézd, hogy kötözik minden rossz idejét, s álmodni kín és seb, s...

        Talán a szerelem engedte el színét, vagy hóból merítették ki a halászok, s azért lett színe ily tüzes fehérség, mert őrt állnak szirmain a jégvirágok. Egy szívre vár, ki bátrabb lehet félni, mint élni másnak, de mutatja csillagát. Szerelmet akar, s igazán...

        Köszönöm, hogy naggyá választott a lélek és szentté emel a búcsúzás. Érdemeim lehullott porköveid, neked könnyű könny lehet, de nekem a testamentum, végrendelet a csillagok tüzén át, mit itt hagyok, ha voltam – mondja majd a lélek, ki tudja, hogy szóltam és a szeretet,...

            A percet mondom, az órát, s majd az életet. Hogy több voltál, mint véremet pumpáló tiszta alkonyat, mely lüktetve bontott felhőket és engedett napsugarat. Több mint a víz, mi bágyadtan szórta szét, s párokat csábított össze, s több mint az éjszaka,...

        Hideg a lelkem, fázom. Pedig körülöttem ég a világ. Vagy éppen azért, hogy ne kapjon e lángon, hűvös szobát, hűvös csillagot szelídít szép játékkal. Áttetsző markával haza hívja rokonait: körbe ülnek, csak fényük van itt, csak testem van itt. Lelkem valahol máshol...

          Még éjjel van, még nyugodtan őrizhetem a lelked. A tompa élű nagy, bús telkek bezárt szögét vigyázza szívem kulcsra zárt világa. S te benne alszol minden szobában, hol a falak felé, hol háton, hol hason, de mindig úgy, hogy ne érj túl magadon. Egy körbe...

          Mondd, akarsz-e szeretni? Némák lázadása az enyém, kézzel verekszem érted a hömpölygő tömeg fölött, míg a lámpák perce éget, míg az üveg törött, furcsábbik felén mosolyodra várok. Akarsz-e szeretni, írja le kezem a percből kitépett lapra nagybetűk nélkül, két...