Érzek minden idegent.
Csontos sejtjeim, mintha
egy kis kiterjedésű puha
bőrön át, a mellcsont
levegőjében szabná egy
ponttá a világot. Ott vagy
te is, és ahogy ez kiszivárog,
mintha szólna egy régi hang.
Ócska, nem is érdemes
megérteni, de érezni szabad.
Érezd...
>
Miért kell neked annyi világ s én
sosem. A vonzás körmét kaparja
le a festék, és én túl gyorsan
öltözöm vissza,át, hogy még
több legyen, amiben elveszítlek.
Ezerszer ennyi álom is elég a
szívben. Kifogyhatatlan kohóját
lehűti a test, mikor a veszélyes
valóság...
>
Egyszercsak te írod. És rájössz, milyen
szép hogy írsz. Egy tollvonással végig
magadon. Nem papíron, ami sárga
lesz vagy szűkös, gyűrött, ha javítani
kell. Magadon, végig a lelkeddel.
Mint kezek mozdulatán át az annyi
minden és a szappan - ott belül
minden tiszta...
>
Az élet ilyen. Egyre kevesebb
benne a levegő. Folyton a
tüdő és a nehéz szög, ami
átszúrja a vétel hangját és
zavaros, sistergős lesz tőle a
világ.
De vannak más árnyékok,
fehér zajok. Kik a felszín alatt,
mint jobbra tartott szív - konok
üstökös - az űr...
>
>
Most repül.
És semmi sem könnyebb.
A légen át követ egy vonalat.
Azon keresztül hagyta nyomát,
amit elsietett egy gondolat.
Otthon érzi magát, megáll.
Felsérti a várakozás. Sebeiből
kivont kardot készít az utazás.
Előre néz, szeme nem...
>
Az emberek: séták. Fák mennek el
mellettük. Zuhanó gépek nézik
pillanatuk hűvösét, a születésből
kivont kategóriát, az ordítást, a
halált. Gyümölcsök ízlelik ajkukat,
madarak szánják a legalacsonyabb
magasságot bennük, s a föld
beleborzong, hogy nincs...
>
Mindennap arra gondolok, hogy
egyre tágabb körökben érnek
véget az esőcseppek. Végül csak
egy mozdulat lesz, ami a végét
keresi. Ilyen az én szívem is.
Egyre nagyobb körökben ér a
lelkemhez, míg végül, nem leli.
A lélek kioldja magát. A test
széttört fikcióit...
>
Odakint nyár van, ahogy a kora esti napsugár átdereng az öreg diófa levelein, és a zöld ezer árnyalatában áramlik-hömpölyög az óriási lombkorona. Meleg van, minden percben lélegzik a lét.
Fekszem az ágyon, ezt látom bentről.
Amit pedig közben hallok, az az, hogy a gyönyörű, barna lány, akinek a...
>
Széttört álmok. Összehúzott
függöny. A Nap kint átvilágítja
az életet. Finom vonalak
végződnek selyemszálak zöld
ölében. A szél köztük
megremeg és ugrik két percet,
a lélegzetvétel gyönyörét oltja
a jövőbe. És elkapja hirtelen
egy madár, áthúzza az ég
felett,...
>
Én kerestem és akartam. Leültem a
földre, magot ültettem. Kő és szél
nőtt a helyén. Ti vagytok azok,
akiket szeretni akartam én. Most is
őrzöm, körüljárom, megöntözöm,
mert reped. Szétporlik s a szél szét
hordja szívemet.
Oly nehéz így várni az időt s találni
egy...
>
Egy lyukkal a szíve helyén
született a gyermek. Átlátott
rajta mindenki. Mikor lefeküdt
a földre horizontnak hitték a
csillagok és a zuhanás gyűjtő
varázsát, mint az egyetlen
mondatok, tömör feleslegessé
szabták. Abból a semmiből
maradtak a lehetetlen
magasságban....
>