Valaki mindig fázik.
Szubtermális értelem ázik át
az éteren. Mintha minden
hülyeség egyszercsak félne,
s bolondság lenne belőle az
ember, s riasztó a szíve -
folytonos kétség: előre meg-
nem-tervezett mindent
magába nyelő szakadék.
S mégis, mint a pozitív
hangulat, föltörténik belőle,
hogy ezer év, és még több
javára írható az ember, s
hogy szíve mindenkinek,
ebben az időben,
megdobban
egyszer.
