Nem. Nem tudok játszani rajta.
Csak nyomogatom.
Akkor minek?
Segít elválasztani a világokat.
Az emberi szükséglet is csak egy
égés. Mint a novemberi szúnyog
a vécé ablaka előtt, ahogy kiadom
magamból a sört. Kifejezően
repül, ő sem tudja mit keres ebben
az időben. (Nem tudja...
>
Az utolsó évszázad. Mint balett -
táncos, mint gyönge nő a férfi kezében:
alakítható szent akarat. Kettőjük
csillagképe a sötétség. A vonalak a
megbánáson át egészen eljutnak a
sápadt és szürke Holdig. Ott
pályára állnak és a kemény élet
lágy szövetét letegezik az...
>
Az emlékezés további színekre
bomlik. Elszórtan eső lesz a
fényből. A szürke és árnyalatai
a szürke és árnyalataiban a
lebegő és fodrozódó árnyék
hangja. Valami történik
ilyenkor. Egy belső légzés.
Nincs benne kitágult tüdő, de
benne van az emberi mozgás,
a lehalkult,...
>
Itt maradt minden. Bátyám arca
püffedt hólyag. Azt mondják
máj - alkohol: a holnap íze!
Keserű tünet nem fűz a
csillagokra kesztyűket, ráncok
távolsága az arcomon. Kisimítom
a haldoklását lelkemen és víg
harccal elmondom a...
>
Valaki megtalált egy tánclépést.
A föld megkezdte már és a szél.
Együtt, mint az ujjak, egy
félmozdulatban - két elhagyott
emberi lélek nyújtózik fönn a
magasban. Itt kell élni! - ezt
mutatják. Selyemszínű szemük,
vérük csupa tüdőgyulladás.
Lélegzetük gyakorlat: ki és...
>
Oly sokat őszültem miattad
bátyám, hogy testvérem körül
hó hull a nyárra, s átszökik
rajta az ősz, a tavasz.
Mennyire fogsz hiányozni,
magam sem tudom:
vegyjel a fehérre, az őszi
lélekre, amire nem száll rá
semmisem. Csak a vér, amiből
hirtelen kiáll az idő és a...
>
Valaki mindig fázik.
Szubtermális értelem ázik át
az éteren. Mintha minden
hülyeség egyszercsak félne,
s bolondság lenne belőle az
ember, s riasztó a szíve -
folytonos kétség: előre meg-
nem-tervezett mindent
magába nyelő...
>
És fent ülök. És néha látlak.
Eltűnődöm azon, mit várnak
a hajlatok, az egyenesek, hogyan
írják a kettesek a hármat, és
miért nincs neve valaminek,
amit ide bezártak. Eltűnődöm,
vagy inkább álmodom. Foltok
jelennek meg ilyenkor a szívem
gyökerén, keresztül zárt...
>
>
Meg kell hagyni minden jelennek
és jövőnek a történet lényegét.
A középen elterült hossz
magasságát: a múltat. Anélkül
nem lehet gondolni és érezni
valami újat. Abból merül föl az
útonálló idegen, ki félelmében
átöleli a te félelmed. A szeretet
vöröse: ez a...
>
Amikor születtél, valaki felvette.
Most a csillagok hangján adja
vissza. Régóta hallgatom. Ezen
a megőrzött régi szalagon két
fényév közt a hangod, s én az
űrkalapban utazom feléd. Mert
van még a mindenen kívül egy
végtelen, ahol egyszercsak
minden álom után...
>
Csak nézlek szavak nélkül és a
lelkedre gondolok. Apró dolog
gurul át köztünk. Szél haját
virág illata szárítja. Most
történik minden össze és
vissza. Nem tudom eldönteni
és ő sem engem. Állok, mint
meztelen csók a tengerben.
Kicsit sós, kicsit édes, partra
vetett...
>