Itt maradt minden. Bátyám arca
püffedt hólyag. Azt mondják
máj - alkohol: a holnap íze!
Keserű tünet nem fűz a
csillagokra kesztyűket, ráncok
távolsága az arcomon. Kisimítom
a haldoklását lelkemen és víg
harccal elmondom a sötétséget
szívemből. Így élek, míg te
meghalsz, Péter. Így adja vissza
a valóság. Így köpi ki minden
ember. Így szalad a széllel
szemben a megmagyarázott
könny: az egyszercsak
mindenkiből érezni akaró
közöny. Szeretet veled! Olyan
fal mögül mondom és hallom
vissza, ami mögött a halál már
leülte idejét.
