Valaki megtalált egy tánclépést.
A föld megkezdte már és a szél.
Együtt, mint az ujjak, egy
félmozdulatban - két elhagyott
emberi lélek nyújtózik fönn a
magasban. Itt kell élni! - ezt
mutatják. Selyemszínű szemük,
vérük csupa tüdőgyulladás.
Lélegzetük gyakorlat: ki és be.
Látható és láthatatlan ettől a
bőrük. Csak a közös szelídíti
őket egymáshoz: az idő, ami
elmúlt és múlik. A lábnyom
súlya és a képzelete, aki a
szívére álmodta ezt az egész
hazugságot.
