Nem. Nem tudok játszani rajta.
Csak nyomogatom.
Akkor minek?
Segít elválasztani a világokat.
Az emberi szükséglet is csak egy
égés. Mint a novemberi szúnyog
a vécé ablaka előtt, ahogy kiadom
magamból a sört. Kifejezően
repül, ő sem tudja mit keres ebben
az időben. (Nem tudja mit keres,
csak vannak a szélben. Lengenek
szárnyukkal az élet mélyvízű
tengerében.) Máskor kellett volna
születnie, rezgi szárnya minden
felhőben, mert mögötte a november,
mögötte minden felhő. A könnyűség
az újabb kortyban nekem megadatik,
de a szúnyog fáradhatatlanul, mert
most erre született, ott marad
beleolvadva a szemem
szürkületében reménytelenül,
vér nélkül.
