Új

Testamentum

Hazament hozzád megkapálni a kertet, felégetni a földet. Az égett darabok rendet teremtettek a színekben, és a felesleges hajnal sem tudta másképp megmutatni, mit éreztél a szívedben. Még tisztán emlékszem a bőrömön arcodra, sápadt gyulladás törte rá a felejtés mosolyát, de a szemedben a maradás...
>

Fekete kávé

          Méreggel teli kávét főztem neked. És te kinyitottad a szemed, a  szád, és kiöntötted a feketét. Én ültem a legkényelmesebb helyen, ahonnan a levegővétel nem tűnik föl. Az, hogy nem veszek, és visszatartva várom, mit csinál bennem a szerkezet. Végül az...
>

Elmondom egy versnek

          Elmondom egy versnek. Mi történhetett? A paraszt felkapta az ekét és elszökött vele. A föld nem húzott több bordát a szívére. A fűben lelket növesztett a reggeli pára és nehezen lehajolt a szív arcára. Lábnyomokat suttogott a csöndnek. A csönd nem felelt, így lett...
>

Vendégírás - Édia: Csak az idő (Lucky)

- Ha az enyém lennél, Lucky lenne a neved. De nem lehetsz az enyém. Úgyhogy megsimogatlak és elbúcsúzom. Szia, Lucky.   - Várj egy kicsit, ha már idejöttél és megszólítottál! Lucky, mint „szerencsés”? És ha a tiéd lennék, ki lenne a szerencsésebb, te vagy én?   - Talán mindketten...
>

Száll a fütty!

Alabama nagyot harapott a véres húsból. Nem sütötte át teljesen. (A tűz jelenléte riasztó és vonzó.) A furcsa zöld folyóra gondolt és a partján álló székre a kiugró sziklaperem alatt. Egyszerű, fából készült szék, semmi több.   - Alga, biztosan alga. Attól olyan a színe.   - A szín...
>

Kisöcskös

          Mit remélsz, kisöcskös? Hogy neked adják a szívüket ingyen. Vagy más is van a zsákodban: pénz, pénz, pénz, s ezen túli fegyelem, hogy el ne fogyjon. A daráló, ami aprítja a szívet a Holdon, azért annyira sápadt, kivégzi az emberből a lelket, és sötéten a szürke...
>

Vendégírás - Édia: Fogtündér

Késő este. Megtörténik a bejelentés nekem és a nővérének, hogy mozog az egyik foga. És hogy mi ennek biztosan örülünk, mert emiatt egy ideig ő nem tud beatboxolni. Neeeem, dehogy örülünk. Sajnáljuk.  Elmondásából leszűröm, hogy már csak a Szentlélek tartja azt a tejfogat – arra biztatom, hogy...
>

Reggel és szép

          Olvasom reggeli szemed. A szendergő álom kilép belőle és szétterül az úton. Halkan kopog, kocog melleden az ébredés, fiatal széllel egyre erősebben színezi ki illatod a szobát. Rágyújtanék és kávéval engedném ki magamból az első szavakat, de maradok inkább, és...
>

Szívverés

          Ha szeretni akarsz, szeress. Nincs más dolgod. S én majd megoldom, hogy szeresselek. Az esti fény úgy dönti el, hogy hol marad, hogy másnak képzeli magát. Nem hiszi a fényt, s az éjszakát. Külön álló dolog, mint a szótlan szívverés. Mind az - mondod. Az amelyik...
>

Szemafor

          Hallod magad. Hallani kell. Megtörtént újra a szomjúság. Az ivóvíz énekel és a pohár csordulna, de kevés a dagály, remeg a kéz, nem önti el erővel önmagát. De mégis elég ez a valami szép, az ablakon túli világ. Egyedül vagyok mögötte, próbálom tisztán venni, hogy...
>

Így tovább

          És te majd tudod, ki voltam itt. Elmondani szavait szívvel egy idegennek. Kiejteni halott szívét, s tovább görgetni a földnek, a húsnak, a maradóknak, akik úgy állnak körül, mint kapát a gyom. Elmondani úgy, hogy ne legyen éle az éjszakának, de legyen fénye, amint...
>

Ujjhegy

          Egyre több felettem a város. Elköltözöm éjszakának. Mintha foszforos por lennék és valakinek a gyutacs szíve. Aztán egyszercsak fény lobban, mikor mindenki kialszik. A füstöt felemészti a bánat. Ott marad kuporogva magának. Én, azt hiszem, én leszek, vagy...
>