Új

Kisöcskös

          Mit remélsz, kisöcskös? Hogy neked adják a szívüket ingyen. Vagy más is van a zsákodban: pénz, pénz, pénz, s ezen túli fegyelem, hogy el ne fogyjon. A daráló, ami aprítja a szívet a Holdon, azért annyira sápadt, kivégzi az emberből a lelket, és sötéten a szürke...
>

Vendégírás - Édia: Fogtündér

Késő este. Megtörténik a bejelentés nekem és a nővérének, hogy mozog az egyik foga. És hogy mi ennek biztosan örülünk, mert emiatt egy ideig ő nem tud beatboxolni. Neeeem, dehogy örülünk. Sajnáljuk.  Elmondásából leszűröm, hogy már csak a Szentlélek tartja azt a tejfogat – arra biztatom, hogy...
>

Reggel és szép

          Olvasom reggeli szemed. A szendergő álom kilép belőle és szétterül az úton. Halkan kopog, kocog melleden az ébredés, fiatal széllel egyre erősebben színezi ki illatod a szobát. Rágyújtanék és kávéval engedném ki magamból az első szavakat, de maradok inkább, és...
>

Szívverés

          Ha szeretni akarsz, szeress. Nincs más dolgod. S én majd megoldom, hogy szeresselek. Az esti fény úgy dönti el, hogy hol marad, hogy másnak képzeli magát. Nem hiszi a fényt, s az éjszakát. Külön álló dolog, mint a szótlan szívverés. Mind az - mondod. Az amelyik...
>

Szemafor

          Hallod magad. Hallani kell. Megtörtént újra a szomjúság. Az ivóvíz énekel és a pohár csordulna, de kevés a dagály, remeg a kéz, nem önti el erővel önmagát. De mégis elég ez a valami szép, az ablakon túli világ. Egyedül vagyok mögötte, próbálom tisztán venni, hogy...
>

Így tovább

          És te majd tudod, ki voltam itt. Elmondani szavait szívvel egy idegennek. Kiejteni halott szívét, s tovább görgetni a földnek, a húsnak, a maradóknak, akik úgy állnak körül, mint kapát a gyom. Elmondani úgy, hogy ne legyen éle az éjszakának, de legyen fénye, amint...
>

Ujjhegy

          Egyre több felettem a város. Elköltözöm éjszakának. Mintha foszforos por lennék és valakinek a gyutacs szíve. Aztán egyszercsak fény lobban, mikor mindenki kialszik. A füstöt felemészti a bánat. Ott marad kuporogva magának. Én, azt hiszem, én leszek, vagy...
>

Felhőporos virágmező

        Ameddig elláttam, addig voltam figyelmes az égre. Átszaladt a vállam fölött és kioldódott a szélbe valamilyen hamis ragyogás. Szétterült, hintett tükörképe, mint egy fáradt arcvonás a szemnek árnyékában. A kék derült ki belőle, s az egész minden: most is hiábavaló volt...
>

A hálóvető

                  Megkönnyebbülsz, ha úgy látod. A belső indákon át leheletnyi finomságok lengnek anyaszült meztelen. A belső tér fogalmát elveszti a hossz, a magasság és minden. A belső lelki nyugalom belső rétegén zuhan át a kitalált végtelen. De szórj...
>

Belülről kívülre

          Türelem. Remény a színek hátterén. Csak csöndesen mosolyogj, ne zavarja össze a szív ízét. Szeretet. A kibékülés utáni kezedet, mint a magasan jelentkező felhő, úsztasd az égen át. Rajzold bele a fát kemény lélekkel, lágy szövettel. Élőként élőkért tűnj ki magasan...
>

Egymagunk

          Az árnyék tükörképe a test. A visszhang szava az ember. A végső kés is éles, és kész van a szelettel. Minden ki van osztva. Te és én fogva, eresztve, fújva, hevülve, az utolsó szívgörccsel a lélekben kiegyenesülve meztelen áttetsző haraggal nézzük egymásra a...
>