Új

Bipolár

          Megtörtént ecsettel hagytam nyomot az űrben. Amire elkészültem felemás inger volt minden ember kilépője. Én felhajtott gallérral, fej nélkül, nekifeszülve önmagam tudásának, néma alakokra törtem a sötétséget. Magam forma volt bennük a nevetés és a sírás....
>

December 23

          Sötét az éj. Vacog a bizonyosság. Szépen összerendezi ruháit. A redőiből valami kipárolog. A por lassan leül. Az érzés lába hagyja a nyomokat egyedül. Nem lépek bele, a szorongás görcsöket húz felette, s mint egy lidérces álom körbe rajzol engem: egyedül vagyok...
>

Handa-banda

                    Legyen egy zászlónk! A szív vigye messze! Zárja össze a történések szép sugarát. Engedje a földnek is, a lángnak is, hogy ne eméssze fel önmagát. Bátorkodjunk élni, szerepelni a taps előtt, és gyorsan a lélegzethez érni más...
>

Arctalan képmások

                    Magyaráz a teríték. Szellemképek másznak át a falakon. Didergő sóhajjal a belőlük áradó nyugalom leül és velem szemben kimerítik az ürességet. Már kihűlt a bele töltött élet. Sajnálkozva a szemük fehérje kifordul és megszűrve...
>

Ugyanaz

            Valakit többször meg kell érteni. Sokszor változik benne az ugyanaz. A közömbösség iránya rajta, lehet hogy rejtjel. Alatta függnek oszlopokon az emberi lelkek, kiket nézőként tapsol csorba szíve. Ideje, hogy találkozzunk és elváljunk. A kettő...
>

Sötét szikra

Összetolt ágyak, párnák kifeküdt világa helyezi kényelembe magát, miután a sok test és lélek hiánya összeszorítva fogát elindult menteni az embert. Sok száz lámpa fénye áthajol az árnyék derekán, s mögötte az est tükörképe estébe száll, s tovább színezi önmagán, ami már szinte lehetetlen szikra....
>

Paralízis

Nagy, halomra rakott tengerektől elúszik a sötétség. Felgyújtottad bennük a villanyokat, s az egész, mint a tér fényes belseje, kiáltásommal teli csönd lett. Itt utazom, azt hiszem, lebegve. Úszom a mozgás paralízisében, gondos ütközőkkel tapogatva az áramlatok lelkét. Érzem, ahogy aggódva...
>

Metró

Lefekszem itt, kiárkolt gondolatokkal nagy sugarú kört rajzolok az égre. Benne pirosra festi bánatát a csillag. Hosszú szalagokat ejt, húz - magának kapaszkodik belém, és eljátsza velem lelkének álmát. Metróra száll, megtanulja kiejteni a dolgokat. A kezében kézre formált érintés nem hallgat - a...
>

Egy szép pihe

A legszegényebb gondolatom dicsértessék hozzád. Értsd meg a rohanásom szükségét, míg utól érem azt, amitől a világot felgyújtja az Isten. Elégeti a magyarázatot, a szemem, csak te látsz majd egyedül, míg toporzékoló lelkem felhevül és kioltja Isten bánatát. Új világ lesz a kezünkben, új föld hangja...
>

Három sörben ázott pillanat

A létezés ütemét ma már nem írom föl. Hagyom szaladni figyelmen kívül. Nem magyarázom el neki a lét gyümölcsét, akárhányszor is engedi szélnek a vihart. Engem már nem érdekel a tömérdek apróság, a mit akarsz üvegét formálom a te hanyagságod után, és teszem le az asztalra üresen. Kettőnk között egy...
>

Letört szavak színdarabjai

Már minden elmondás furcsa. Újra kell hallgatni, ahogy dühösen szavalod a mennyi minden veszteséget: - Az íz is jobb volt, te förtelem! A szavak használatát képzelem. Egy kis ember nagy karokat húzogat és émelyítően büszkén megveregeti a szívedet. A szemed ettől izzó, vörös tűz lesz, nem lát bele...
>

Hiába-valóság

A hiábavalóságok szépek. Kiöntik az ember lelkét és szívét. S mint az esőből kiázott utcaképek, vaksi, sötét ablakokra esnek szét, amik mögött a test, mintha élne. Szenvedéllyel veszi fel poharát, benne az üres, fakó csillogás és kiissza belőle önmagát a szomjúság. Aztán nehéz...
>