Új

Lélek

          A világokat átfedő tónusok megkezdik az életet. Lassan színezik ki a fényt, az ébredő sötét álmát. Gyöngéd pillantással fedi fel szemét, átnéz a végtelen ködén és az izzó, kihült csillagokkal összenő. Így marad meg benne a levegő, szívének egyetlen lélegzete,...
>

Örökké és még egy napot

                    Már van egy nap. Most született. Falhoz áll és kezet emel, magvas színű benne a kirakós, és össze- vissza beszéli el önmagát. Zajt csökkent, az új öröklét sistergős hangját, amit szikráztat a végtelen kövén egy felhős szemű zöld...
>

Suttogás

                    Lassú delírium halmazát süti a nap.Valamit megígértél a suttogás után, amiben a hangod egyre lassabban kelt fel: „Itt van a pasim.“ Könnyű szánalom. Azt hiszem, lepke szürke. A szárnyaiban át van szűrve néhány lélek, és...
>

Pedikűr

            Valaki apró darabokban lefejti a túlzást. Simább lesz a zokni belülről, s melegebb a futás, amitől kiizzad a szív négy életet és három lelket. Egy elmarad és pocsolyákban ugrándozva az éjszakai utcák bohém mozgása lesz. A fényekre ugró árnyék, és közben...
>

Négy féle hajnal

          Amikor felébredtem egyszerű tél volt. Éreztem valaki hangosan utál. Az út repedéseiben a jégfolt kövéren kitartotta arcát, de nem néztem bele. Közönyösen megszelídült bennem, és szívem olvasztó tengelye átszűrte a tartás kioldott vízét. Kavicsok karcát engedte...
>

Játék mennyország

            Kezedet valaki ma már felmutatta az égnek. Szépnek találta a föld és fákat növesztett, hogy az éjszakai árnyképek fényébe tört mozdulatban legyen lélek. Megőrzésre hívta hozzá a szelet, átfestette a nyugalmat és láthatatlan színeket adott az illatoknak....
>

Falevél

          Egyszer fa voltam. Fiatal ágaimat fontosnak tartotta a szél és kikerülte. Rengeteg egyenes útját mutattam, s leveleimre nem bíztam mást, csak az igazságot. Így vártam akkor a szerelmet. De végül Isten földre döntött, éreztem egész testemen át, hogyan épül fölém az...
>

Kivéve a lélek

      Egyetlen pillanat volt. A kutyák kerestek. Halottam hangját az időnek, ott vert bennem az édes kalapács, és ütötte mindenen át: reszket a testem. Tovább bújtam. Egészen a magot vető lelkéig, és törhetetlen akarattal megtartottam magamnak. Megtanult belül félni, a gyöngeség...
>

Kis idő

        Míg várok rád: hiányzol. Engedlek magamhoz közel. Kezed áthajol és tengerek szilaj mezőjét, furcsa színekkel, rajzolod a lélegzetemre. Eltűnik valami sehol: mosolyod kiterül, mert balgaság. Szép, meztelen idő veszi át a tekintetem, és nélküled is érezlek téged.  
>

Bipolár

          Megtörtént ecsettel hagytam nyomot az űrben. Amire elkészültem felemás inger volt minden ember kilépője. Én felhajtott gallérral, fej nélkül, nekifeszülve önmagam tudásának, néma alakokra törtem a sötétséget. Magam forma volt bennük a nevetés és a sírás....
>

December 23

          Sötét az éj. Vacog a bizonyosság. Szépen összerendezi ruháit. A redőiből valami kipárolog. A por lassan leül. Az érzés lába hagyja a nyomokat egyedül. Nem lépek bele, a szorongás görcsöket húz felette, s mint egy lidérces álom körbe rajzol engem: egyedül vagyok...
>

Handa-banda

                    Legyen egy zászlónk! A szív vigye messze! Zárja össze a történések szép sugarát. Engedje a földnek is, a lángnak is, hogy ne eméssze fel önmagát. Bátorkodjunk élni, szerepelni a taps előtt, és gyorsan a lélegzethez érni más...
>