Új

Sötét szikra

Összetolt ágyak, párnák kifeküdt világa helyezi kényelembe magát, miután a sok test és lélek hiánya összeszorítva fogát elindult menteni az embert. Sok száz lámpa fénye áthajol az árnyék derekán, s mögötte az est tükörképe estébe száll, s tovább színezi önmagán, ami már szinte lehetetlen szikra....
>

Paralízis

Nagy, halomra rakott tengerektől elúszik a sötétség. Felgyújtottad bennük a villanyokat, s az egész, mint a tér fényes belseje, kiáltásommal teli csönd lett. Itt utazom, azt hiszem, lebegve. Úszom a mozgás paralízisében, gondos ütközőkkel tapogatva az áramlatok lelkét. Érzem, ahogy aggódva...
>

Metró

Lefekszem itt, kiárkolt gondolatokkal nagy sugarú kört rajzolok az égre. Benne pirosra festi bánatát a csillag. Hosszú szalagokat ejt, húz - magának kapaszkodik belém, és eljátsza velem lelkének álmát. Metróra száll, megtanulja kiejteni a dolgokat. A kezében kézre formált érintés nem hallgat - a...
>

Egy szép pihe

A legszegényebb gondolatom dicsértessék hozzád. Értsd meg a rohanásom szükségét, míg utól érem azt, amitől a világot felgyújtja az Isten. Elégeti a magyarázatot, a szemem, csak te látsz majd egyedül, míg toporzékoló lelkem felhevül és kioltja Isten bánatát. Új világ lesz a kezünkben, új föld hangja...
>

Három sörben ázott pillanat

A létezés ütemét ma már nem írom föl. Hagyom szaladni figyelmen kívül. Nem magyarázom el neki a lét gyümölcsét, akárhányszor is engedi szélnek a vihart. Engem már nem érdekel a tömérdek apróság, a mit akarsz üvegét formálom a te hanyagságod után, és teszem le az asztalra üresen. Kettőnk között egy...
>

Letört szavak színdarabjai

Már minden elmondás furcsa. Újra kell hallgatni, ahogy dühösen szavalod a mennyi minden veszteséget: - Az íz is jobb volt, te förtelem! A szavak használatát képzelem. Egy kis ember nagy karokat húzogat és émelyítően büszkén megveregeti a szívedet. A szemed ettől izzó, vörös tűz lesz, nem lát bele...
>

Hiába-valóság

A hiábavalóságok szépek. Kiöntik az ember lelkét és szívét. S mint az esőből kiázott utcaképek, vaksi, sötét ablakokra esnek szét, amik mögött a test, mintha élne. Szenvedéllyel veszi fel poharát, benne az üres, fakó csillogás és kiissza belőle önmagát a szomjúság. Aztán nehéz...
>

Testamentum

Hazament hozzád megkapálni a kertet, felégetni a földet. Az égett darabok rendet teremtettek a színekben, és a felesleges hajnal sem tudta másképp megmutatni, mit éreztél a szívedben. Még tisztán emlékszem a bőrömön arcodra, sápadt gyulladás törte rá a felejtés mosolyát, de a szemedben a maradás...
>

Fekete kávé

          Méreggel teli kávét főztem neked. És te kinyitottad a szemed, a  szád, és kiöntötted a feketét. Én ültem a legkényelmesebb helyen, ahonnan a levegővétel nem tűnik föl. Az, hogy nem veszek, és visszatartva várom, mit csinál bennem a szerkezet. Végül az...
>

Elmondom egy versnek

          Elmondom egy versnek. Mi történhetett? A paraszt felkapta az ekét és elszökött vele. A föld nem húzott több bordát a szívére. A fűben lelket növesztett a reggeli pára és nehezen lehajolt a szív arcára. Lábnyomokat suttogott a csöndnek. A csönd nem felelt, így lett...
>

Vendégírás - Édia: Csak az idő (Lucky)

- Ha az enyém lennél, Lucky lenne a neved. De nem lehetsz az enyém. Úgyhogy megsimogatlak és elbúcsúzom. Szia, Lucky.   - Várj egy kicsit, ha már idejöttél és megszólítottál! Lucky, mint „szerencsés”? És ha a tiéd lennék, ki lenne a szerencsésebb, te vagy én?   - Talán mindketten...
>

Száll a fütty!

Alabama nagyot harapott a véres húsból. Nem sütötte át teljesen. (A tűz jelenléte riasztó és vonzó.) A furcsa zöld folyóra gondolt és a partján álló székre a kiugró sziklaperem alatt. Egyszerű, fából készült szék, semmi több.   - Alga, biztosan alga. Attól olyan a színe.   - A szín...
>