Sötét szikra

Összetolt ágyak, párnák kifeküdt
világa helyezi kényelembe magát,
miután a sok test és lélek hiánya
összeszorítva fogát elindult
menteni az embert.
Sok száz lámpa fénye áthajol az
árnyék derekán, s mögötte az est
tükörképe estébe száll, s tovább
színezi önmagán, ami már szinte
lehetetlen szikra. Őrzi a megadás
küszöbén, kis kapukkal elkerített
magányban, hogy fusson, ha kell,
vagy zárjon minden irányban.