Kivéve a lélek

 

 

 

Egyetlen pillanat volt. A kutyák
kerestek. Halottam hangját az
időnek, ott vert bennem az édes
kalapács, és ütötte mindenen
át: reszket a testem. Tovább
bújtam. Egészen a magot vető
lelkéig, és törhetetlen akarattal
megtartottam magamnak.
Megtanult belül félni, a
gyöngeség jelét eltartani néhány
kosztümös lány között, kiknek
mindegy, mit mond a nevetés.
Azóta élek, és a fény örömét
úgy tudom átönteni a sötétnek,
hogy minden megmarad:
kivéve a lélek.