A világokat átfedő tónusok
megkezdik az életet. Lassan
színezik ki a fényt, az
ébredő sötét álmát. Gyöngéd
pillantással fedi fel szemét,
átnéz a végtelen ködén és az
izzó, kihült csillagokkal
összenő. Így marad meg
benne a levegő, szívének
egyetlen lélegzete, amiben a
szerelem illata az összes
sűrűség hangján feszül.
Végül kienged és milliárd
fényszirom kirajzol egy
lelket.
