Parányi gondok. Esik az eső. A szürkeség
üvegbe oltott csend-élet. Két ágy
feszesének párhuzama, két levegő
között átfordul, s a gyűrött párnahuzatra
hull az álom. Mint apró pihe a mozdulat-
lanságon, a tarkó mögött átfázik, és
végül saját remegése repíti el. A...
>
Élnek a mindennapok. A kereszthuzat
felkapott órahangja tik-tak visszaadja
a tegnapot. Viszhang, viasz-hang,
játék a szavakkal, a gyertya csonkja
köré gyűlt fehér tenger. A szem
becézi kis hajóját rajta át, vitorlaszele
a láng, nem süllyed el, míg...
>
Így maradtam. A pózok utánozhatatlan
változatában, amiről görcs ír néhány
mosolyt az arcra. A feledés tündöklése,
sarca, mint édes tünemény csorog le
szájam szélén. Szemem néhány
ostoba fényt keres, amiből a tárgyak
élét kivehetném,...
>
Egyszer hozzád és neked. Aztán
tovább az életet jelentő skálákon
át, fel a hangokon, mint gyermek,
ki tanulja anyja szavát.
Hadd mondjam el, hogyan telik
ebben a szobában az idő. A falak
csúcsain a tető, átszabja egy másik
fal, el nem érem, alattam kő, így
élem az...
>
A legkisebb és legvékonyabb réteg
a szem áttetsző szellemének hangja,
amikor lépésről lépésre megmutatja,
hogyan épülsz felém. Azt hiszem,
kezed nyitja vagy a fény az ablakon
körülfutó távolságot. Ez a
bekeretezett világ: hiányod.
Nézem én és teszem én, de...
>
Ma leguggoltam és a kövek közé
néztem. Láttam alattuk, mélyen
a vízben, testem feltört sebe
engedte közéjük az esőt. Lelkem
sugárzása volt a föld, s csiszolt
bőröm repedése a távolság.
Próbáltam megfejteni életem
horizontját. Lefelé nézve a
legtávolabb látni....
>
A fontos dolgok után veszek levegőt,
és véghez viszem a kezdetét. A leült
nap kanapéján rágott seb fonalából
kötöm lelkem igazát.
Valaki majd megért. Egészen tudni
fogja, amit nem is mondok, nem
teszek, csak hordok, mint macskatalp
a föld nyomát, vagy fordítva,...
>
Fontosabb dolgokra kell a péntek.
Kifújni a levegőt az égnek. Néhány
cigi után megidézni apám szellemét,
s elmesélni milyen rég volt, ami
ideég.
Aztán átölelni a füstöt, mintha
léggömb volna – eltűnni
láthatatlan hajókra a tengerár és
hold között. Szelíd...
>
Látni tanul. A cigaretta végébe
álmokat sodor. Az utolsó szívás
maszkos fénye a hamu aljáról
is megvilágítja arcát. Orra íve
ajkát… de egészét marja az
árnyék. Szeme tükre viaszos
szándék, éle és pereme átesik,
a legszebb zár zárja a
megnyugvás küszöbére.
A...
>
A zajok fáradtak voltak. A víz
hideg. Az ember merülése
furcsa volt. Csak az lebegett,
ami összeszedte a képzelet
tünetét. A kapaszkodás elcsúszott,
s beverte fejét a gondolat kövén.
A test görcsös színe szikla-szép:
szürke nyár. A száj szélén, mint a
nyál, szó...
>
Szemed valami különös, halvány fényt
adott szívemnek. A körvonalak erősebb
dobogása a kitért lélek és vér
szorításán túlra engedett. Azt hiszem,
nem ember, aki így szeret. Több mint a
lehetetlen, és az utolsó kitalált
gondolatnál is több, ami megtartaná az
embert...
>
Estétől reggelig maradtam. A változás
az ecsetben történt, a tollban: a
megörökítés vágyában.
Ágyad hideg volt, legutolsó gondolatom
keltett föl, a tegnapi kávéból hiányzott
a cukor, s most hiányzik a kávé. A
keserűséget keresem, de meztelen
testeden...
>