Amitől kell még a szónak egy pillanat, abból marad a szívben olyan csönd, amitől a lélek  el nem térhet. Átmegy rajta és olyanná változik, mint szellem a téli fákon - egy szál ágon erdő lesz, nyüzsgő, titkos élet. Szavakkal nem lehet becézni,...

                    Haza, szívem. Vezess haza! Isten tudja az embert, a lélek tudja az Istent, te tudod a távolságot. Te jegyzed a földi létet, a kikopott kartonlap sövénye vagy, ami földöntúli számokkal írja le a szavakat: sohasem át maradni...

Zója egy belső premissza oldalán ült. Fekete szemében elhalványult a fény. Akár a sivatagban a víz, lassan visszahúzódott benne, két részre osztva a távolságot.   Körülötte néhány ember lézengett, bár ezt nem érzékelte pontosan. Lehet, hogy inkább többen voltak, mert a levegő telített volt...

          A felfelé repülő madarak havi 3000-ért esznek. Télen szeretnének elköltözni. Mindig szeretnének, de van néhány múltba merengő sebük a szárny alatt, ami feszül, mikor kimarad a légzés az elrugaszkodás pillanatában. Így mélyebb lesz a lábnyom, mert beletörik az...

„Két karja van a hajnalnak. A falakat befalazom a tekintetemmel. A lámpát tűnődésre kapcsolom, az éjszakát a székre dobom. Önmagam magyarázatát a mikróba rakom két és fél percre, van bennem valami fémes, a konyhabútor megpörkölődik. A tegnappal beszélgetek, összekuszál mindent. Azt mondja: Az...

"Nahát! Nem gondoltam, hogy én eszedbe jutok. Szeretnél más édiaságot is olvasni? Nem baj, ha nem. Csak régen szerettél, és aprópici dolgok mostanában is kijönnek olyasféle nehéz egyedüllelkekből, mint én. Hogy vagy? Tudom, nem mondod meg úgysem, de azért megkérdezem. (Én se szeretem, ha...

            Három szó után, hogy elpattan a végtelen: Én látlak téged! Már gyerekkoromban  és most fölnőttként, mindig a várás küszöbén jajongtam. Nagy zajjal hazudtam igazságot! Túl nagy vagy varrott cipőben, női ingben, mert nem volt más, szegényen igazodtam:...

      Nem. Nem tudok játszani rajta. Csak nyomogatom. Akkor minek? Segít elválasztani a világokat. Az emberi szükséglet is csak egy égés. Mint a novemberi szúnyog a vécé ablaka előtt, ahogy kiadom magamból a sört. Kifejezően repül, ő sem tudja mit keres ebben az időben. (Nem tudja...

          Az utolsó évszázad. Mint balett - táncos, mint gyönge nő a férfi kezében: alakítható szent akarat. Kettőjük csillagképe a sötétség. A vonalak a megbánáson át egészen eljutnak a sápadt és szürke Holdig. Ott pályára állnak és a kemény élet lágy szövetét letegezik az...

        Az emlékezés további színekre bomlik. Elszórtan eső lesz a fényből. A szürke és árnyalatai a szürke és árnyalataiban a lebegő és fodrozódó árnyék hangja. Valami történik ilyenkor. Egy belső légzés. Nincs benne kitágult tüdő, de benne van az emberi mozgás, a lehalkult,...

                    Itt maradt minden. Bátyám arca püffedt hólyag. Azt mondják máj - alkohol: a holnap íze! Keserű tünet nem fűz a csillagokra kesztyűket, ráncok távolsága az arcomon. Kisimítom a haldoklását lelkemen és víg harccal elmondom a...