Folyton eltűnik. Talán most Afrikában
gyógykezelés alatt áll. Éppen a
szavannán szagolja föl a gyönge
virágokat. Elmúlt időkben beszél a
napnak, és közben azt hiszi, hogy
minden igaz. Az állatokkal együtt
jár a folyóhoz inni. Figyelmeztet,
megóv, megint, hogy mindenkinek
csillapodjon a szomjúsága. Aztán
keres egy talpalatnyi földet, ahol
még nem járt senki, és odaülteti
magát. Megvárja míg kifakad,
rákötözi az árnyékát, és új
emberként felszedi maga előtt az
utat.
