Hajnalban csak te vagy a vágyam.
Egyébként már kiléptem az ajtón
és munkába álltam egy poros
üvegben. Én vagyok a dísz, a
díszlet. Kész lett a tegnapi vágyam,
te kivágtad a szívedből, ahogy
mindig. Hogyan adom vissza, ha
semmi vagyok, és mindig csak
belőled, nem tudom… a
szeretettel próbálkozom, de mellé,
már tudom, hogy igazán szeretlek.
… csak egyszerűen a semmiből,
testem sincs hozzá, se lelkem, se
szívem… ennyi vagyok, azt hiszem,
ez minden…
