Új

Külön szerkezet

          Fent vércse fúj. Isten havat lapátol, hogy tiszta ege legyen mindenkinek. Ő maga csinálja, akár a világot egykor, amibe belevész az ember. Család, szeretet, testvér - meg nem mondom, visszaszívom, eső ne hulljon: vigyázzban állok! Magamnak örülök és a...
>

Madarak

          Az emberi arc költözése a tenyér és az ujjak mozgása közé, mint deresedő külön szívverés, egy másik borda közti hang, ami más artérián mond semmit nekem. Mégis. Ott, belül. Ezeken a szívveréseken utazik a gyújtó lélek. S ezért marasztaló szent fénnyel nézlek,...
>

Óramű

          Végtére is: a találati pontosság fénye egy szürke festmény a falon. A keretek között a színbe áttöltött hatalom a mozgás halott óraműje. Az egymásnak érintett dolgok: a foltok, a pacák, a masszák kiértik a néző szemét, és együtt maradnak az alkotó körüli emlékben....
>

Színhez, füsthöz, ritmushoz...

          Van a befejezésben egy tökéletesség: az örök emlékkép. Ami bennünk, a kábelek sűrűségén át, összefut a felfedezésre tanított szívben. Légüres térben mozog. Pontosabban elhiteti, hogy nem körülötte forog, s nem a lélegzete az, ami egyre táguló lendületbe hozza az...
>

Vendégírás: Terraformált tudat

Néha már nem fáj Nem vág Csak sajog De még sokszor felsír Felnyög némán üvölt Ordítoz Leheletébe tömörödött csendben Fél Magányosan jajong Csontos végtelen térgörbületében Remél Remél hogy mint esthajnal egyszer Egyszer még felkel Fényesen sebesen szökik S felragyog Forrás: Fülöp Szilárd...
>

Talentum

A kezek mozognak. Megtöltik szabadon a szerelmet. A virágok szirmát érzik. A szép erezet illatát, a bőr alatt a vér iramát. Áttöltik testből a testbe, s ezalatt szürkül a napfény, az áldott este átfesti az élet peremén. Két emberrel fakul ki a sárga fény. Két emberbe töltődik át az élet: hit és...
>

Valami szól

Abban a pillanatban, amikor szeretni kell, nem lehetsz nehéz. Könnyűn kell adni mindent. S ha vérző tagadás- legyen. Add át sebére magad, s gyűlőlj mosolyogva. Nézd meg milyen szép az élete benned. Képzeld önmagadra: Te vagy Ő. Teheted, mert a szíve volt már nálad. Addig maradj, míg elfárad,...
>

Szimptóma

Szeretnék a zöld tengeren baltával kivágni egy fát. Ráülni és világfi reményem kinöveszteni rajta. Apró málhákat, amelyek aztán karcsún elvesztik mindenüket, és összehajolnak bozontos fészkemmé. Én lennék ott az újszülött, akit nem etet senki. Nem száll hozzá semmilyen törődés. Mégis ismerné,...
>

Speed

Mennyi még a titok benned? A biszexuál metaforája mennyire közeli sápadt arcomon, miközben nézlek? És a többi magyarázat, hogyan készül? Csupa egyetlen lépés. Ráfeszül a test, a kísértés szerve és „jó étvágyat kíván. Mint a sok kávé, nem ébredek fel tőle.“ Megszoktam már én is a hideget, a magának...
>

DEZ

Elvont levegő után kutatok. Én lélegeztem ki, mikor anyám megszült. Azt a belső világot, vért, húst és az érintetlen lelket most visszaszívom. Két történet szavaival körbeírom, amivel magamnak kell felelnem. Milyen különös a világ lehunyt szemét átjárni. Szempillái a láthatatlan sötétségbe érnek...
>

Lélek

          A világokat átfedő tónusok megkezdik az életet. Lassan színezik ki a fényt, az ébredő sötét álmát. Gyöngéd pillantással fedi fel szemét, átnéz a végtelen ködén és az izzó, kihült csillagokkal összenő. Így marad meg benne a levegő, szívének egyetlen lélegzete,...
>

Örökké és még egy napot

                    Már van egy nap. Most született. Falhoz áll és kezet emel, magvas színű benne a kirakós, és össze- vissza beszéli el önmagát. Zajt csökkent, az új öröklét sistergős hangját, amit szikráztat a végtelen kövén egy felhős szemű zöld...
>