Akik szeretni akartak: áldja őket az Isten!
Nélkülük semmim nem volt, nélkülük
semmim nincsen. Csak a fehér
aszfalt, amin színét járja a csillag, a
fekete ösvényen, árnyékon át - a
lombkoronákon a magasság és a
messzi szív, ami hiányzik, ha nem
hív. Így lépek mindig a szürkeségbe,
dobbanva és remélve, hogy újra és
újra találkozik a lélek.
