Vendégírás - Kenyeres Lilla: Vakon

Téged nézlek,
Emléknek látlak,
Vak lélekmadarak kotorásznak
Megrágott érzelemcsonkokat.
A magány tapogat jobbról,
Te a bal oldalamon nyugszol.
Semmit sem sejtesz.
Én is csak ritkán.
Nézem két kezed ívét,
Idegen.
Elbújtam veled egy leláncolt közhelyen.
Nincs mit mondanom.
Ha nincs, akkor nem kell.
Talán most az egyszer a remény talál rám,
És nem fordítva,
Üres szívembe beleordítva
Hajtom fejem rád csendben.

Forrás: Poet