Valami enged… a következő kör
ingyen van. Egy szép estét akartam,
s mondani, hogy tudom, de lebbent
az éjszaka és fény tört az úton…
lábam összeakadt, zuhantam. Kövek
árnyéka zúzta össze a vállam, mert
a váll büszke, neki kell minden, de
nekem fájt, hogy nem kiabáltam,
hogy megint megrekedt a szívben.
Feküdtem, nem kellettem senkinek,
néztem az ég csillagszemét. Nevetni
akart a lelkem, de megelőzte, hogy
ezen sírni épp elég.
