Retro vers - Út, szél, hajó

 

 

 

 

 

 

Adtalak fának. Lombodhoz hűlt
madarak esteledtek. Ázott csőrük
fekete pihéket jajgatott. Apró
lábuk, mint a menet megőrzött
képeken, feszes sorban nem
mozdult és hallgatott. Adtalak
virágnak. Kis pilleszárnyak húgát
játszottad színeiddel, és formát
is adtál, ami elszáradhat,
összenőhet a földdel. Adtalak
csillagnak. Kedvenc esti harmatom.
Igazodtál és szerettél. Fényedtől a
végtelen űrből leszakadt a hideg
szél. Adtalak halálnak. S te öltél,
csak a magánynak hagytál helyet
mellettem, ki mindig átlépett
nyomokat fest rólam: hiába
siettem, szerettem.