Ez egy következő történet. Nem
ér hozzá a szó. Kimondatlan
marad minden. A test levegő
nélkül él, és az űrben fejlődik
a szív. A lélek pedig a végtelen,
a csillagok közötti ív. A tartás itt
is nehéz, bár súlytalanságból
tevődik össze, a gyújtófény
szikrája, ami elenged és tart
minket össze. Szó nélkül
maradtunk, a mozdulat kevés.
Álmokkal kell leírnunk, amitől
teljes lesz és egész.
