Arcom hideg, fehér maszkját
ordítom. A pontos menekülés
sakktáblája is falfehér. Minden
lépés önmagához ér. Így
történik, hogy különben is…
Az ember születését kihordja
a világ.
Szökhet a fény, de sötét oldalát
sem felejti el, két tónus közé
szorítja magát, mert jó lenni
valakivel. Átléphet határt,
teremthet, sávot húzhat,
megszeghet, de szabása
megindul és ugyanolyan lesz,
mint a kezdet.
