Egyszercsak te írod. És rájössz, milyen
szép hogy írsz. Egy tollvonással végig
magadon. Nem papíron, ami sárga
lesz vagy szűkös, gyűrött, ha javítani
kell. Magadon, végig a lelkeddel.
Mint kezek mozdulatán át az annyi
minden és a szappan - ott belül
minden tiszta lesz és nem szól rád az
örök őrség, a mindig visszahúzó
sötétség. Tiszta lesz, mint a semmiből
eredő fény. Tiszta, mint a vakság.
Érzék, minden érzék tapintatán az
élet belülről szivárog át.
