Még tenni kell. Szívre a kezet.
Amíg a vértől duzzadó erezet
csodás lélekbe tátong, addig
a szívhez közel ül az élet. Ó,
mennyi csoda! Barátod
elköszön, de mosolya még
rezge, félszeg örömként veled
marad. Kedvesed hazajön, s az
örömből kitárul a madarak
szélnek támasztott íve.
Gyógyulsz, nem seb vagy már,
nem is volt, csak karcod hitte
fontosnak magát, s most már
tudod: Isten veled – ilyen lehet
az egyetlen virág. A szeretet
úgy vár és könyörög, levegő a
szívnek. Egy lélegzettel, mint
minden, ami örök, benned is
újraéled.
