Elállt az eső. A tűz ütötte rózsák
szirma szép. Bár mosolyukon már
a barna pásztor terelgeti színét.
S hervadáskor, mikor jámbor lesz,
a földdel egy, a szívem átlát majd
a rózsán, s a mennyországba megy.
Csillagokkal telt hangokat hozni,
ellopni a kéket. Fekete abroszra
teríteni minden álmot s emléket.
