A szívem szeret. Ennyi szó a nap, az élet.
Többre nem felel, ki ennyit gyűjtött össze,
e néhány szót csupán mindössze. Egy helyre,
a szem, száj, szív különös vonásába. Az
utolsó csöndben elmondja, mit a száj
szorít, a szem ellát, és él, míg zöld
levél a fát, míg zörgő ágat a szél, míg
gyökeret a föld tart, vagy testet, ha
eljátszotta az időt. Él, ha nem is tudja senki
őt, ha szerelme csupán álom, s csak három
hazug szót tanult meg ezen a világon.
