Maradj

Maradj! Tedd közelebb a szíved.
Én vagyok a hideg tudatlan,
aki áldozatot kér. Mondj sokszor
szépet, s annyiszor csöndet, ha
tűnődöm, mikor szívemhez ér a
különleges bánat. Belőled árad,
de én indukálom. Számtalan
számtan ölén nulla frázis ered
szét. Nem ember vagy, ha ezek
után is szeretsz még. Az én
csöndem halála, hogy még van
hozzám szavad. S mi több, hogy
az életben és azon is túl, mindened
velem marad. Széttépem és
játszom, papírhajók épülnek és
egydobásos repülők – zuhannak és
merülnek, de lebegésed
leküzdhetetlen, miattad töröm
fényét, miattad hagyom magam
életben.