Szűk a szívem édes
keresztmetszete. Lassan
rászorul a levegő
lélegző lélegzete.
Halvány és szomorú,
fekete hajtásos domború
vonalak űzik át rajta.
Beleér a testem mozgó
fogaskereke, és nyelvem
köré szorít a fogakra
egy mosolygós, szelíd
kimondhatatlan éneket.
Ami zúg, rezonál, zeng
és hegyeket olvaszt a
magasságba le, hogy
összeálljon bennem
egyetlen szívverése.
