Fent vércse fúj. Isten havat lapátol,
hogy tiszta ege legyen mindenkinek.
Ő maga csinálja, akár a világot
egykor, amibe belevész az ember.
Család, szeretet, testvér - meg nem
mondom, visszaszívom, eső ne
hulljon: vigyázzban állok!
Magamnak örülök és a lélegzetnek,
kitalálok a szerkezetnek egy külön
nevet. Legyen... Felsír a gyermek,
nevetéssel csitítom. Őrültnek
hangzik, amíg leírom az életéből
kiszökő emléket. Aztán megszelídül
bennem, hogy láttam egy pillanatnyi
eget, és van még lélek.
