Csak szépen szeretnék írni
rólad, talán nem is a
lényeget. Néhány varázsszót,
ecset nélküli képeket. Kontár
mesterként, kinek szívét űzi a
gondolat, hogy minden
egyéb tűri a fontosat, de
szólhatok-e szépről,
írhatom-e arcát azonnal,
mikor a fényből kilépve nincs
más csak körvonal és
mozdulatnak tetsző álomi
kép, írhatom-e akkor:
Gyönyörű szép! Írhatom-e
tovább, ha várok néhány
percet, vagy órát, ha túl
gyorsan telnek, ha dermedve
állok, s már a sötét úton vagy
távol, írhatom-e akkor: itt
volt egy csillag az éjszakai
nyárból. S ha visszahívlak, ki
tudja, milyen cipők kopogása
után - amit eső utánoz az
ablakon - akkor, ugye tudni
fogod, mit nem sikerült
elmondanom.
