Két napfény

 

 

 

 

 

 

 

Estétől reggelig maradtam. A változás
az ecsetben történt, a tollban: a
megörökítés vágyában.
Ágyad hideg volt, legutolsó gondolatom
keltett föl, a tegnapi kávéból hiányzott
a cukor, s most hiányzik a kávé. A
keserűséget keresem, de meztelen
testeden illetlenség az árnyék. Gyönyörű
vagy! Fiatal még szavamhoz.
A következő mozdulatokat fejben írom
és láthatatlan szépen: virágot szedtem
és üvegcserépben az asztalodon vár
tovább.
De egyébként, nekem már szemembe
süt a nap. Lehajtott fejjel gyújtok rá az
első utcán, ahonnan bezárt ablakod
pont a mondatom végén. Valami
tükröződés hanyatlik üvegén, mintha
kiakarnád nyitni, de előtte megriad.
Fél, hogy eltörik, amit megmutat.