„Nem. Fordítva van. A vihar csinálja az
esőcseppet.”
Megszületünk, nem lehet visszafordulni.
Nincs szélcsend a két árnyék között.
Lehet barnulni és bütyköket verni, míg
puha lesz a szem mögött a látnék, ami
sokszor átért, de szűkre fogott volt a
lélek, mert nehezebbre fordult az élet,
pedig párna volt alatta, s nem metró
huzat – a fényben várt több ember.
Úgy látom, most a rengeteg, komor
felhő egy esőcseppben akar tornyosulni.
Tengerek fölött, ha tetszik, de a földhöz
érve is ugyanúgy marad, egyetlenként
viselve a vonzásokat. Hogy nem egyedül
érkezett a földre, az idő a lényeg:
egy esőcsepp is vihar, ha szeretnek
téged. Ess össze és vajúdásod is érték,
színtelen színben, egy láthatatlan
emberben mérték; láza a csillogásnak,
láza a földnek, ami nem is eső, hanem
inkább könnycsepp.
