És te majd tudod, ki voltam
itt. Elmondani szavait szívvel
egy idegennek. Kiejteni halott
szívét, s tovább görgetni a
földnek, a húsnak, a
maradóknak, akik úgy állnak
körül, mint kapát a gyom.
Elmondani úgy, hogy ne
legyen éle az éjszakának, de
legyen fénye, amint suhan.
Ahogy belevág a bőrbe nem
szomorúan, nem fájdalmas
vonással: nincs heg, csak a
test, ami egy lélektől tovább
örül az életnek. Ez minden
hadakozásom. Adj olcsón,
legyek az egyszerű szemét,
amit mindenki kidob és
visszavesz, mint a levegőt,
ahogy egyre jobban messze
lesz.
