Szél, szél támad az esőben, és
a cseppek összeszállnak, és az
időbe ejtik a lényeg sugarát.
Csillámokon át válnak kő
meredt egésszé. Pocsolyás bőr
vetíti vissza az éjszakát.
Csak szegény szív és lélek ne
látná. A test, ha látja, mint
gépesített álom, üresen éli meg,
ha a vízben eltűnik egy lábnyom.
De a szívem és a lelkem a történet
sodrása és rajta a hullám.
Feketén izzik még parazsa,
mintha ezer éve fújnám.
