Szétnyílik akár a rózsa a szétnyílt
kertek udvarán.
Itt a tavasz – hallgat róla mélybe
hűlt apám.
Zsenge fűszál irkál. Homokkal teli
szemét
a szél varázsa kimossa, és feltűri
az ég felét.
Felhők ostora dühöng, de csak
pardon – játék.
Tűnnek, mint homlok érett kalászán
az egyszerű szándék.
Itt állok és nézem, s kőből írom
versemet.
Úgy szeretném, ha valaki ráírná a
nevemet.
S eldobná az égi tóba, kacsázna
csillagot.
S mint a drága lélek-óra, kioltaná a
napot.
