Látni tanul. A cigaretta végébe
álmokat sodor. Az utolsó szívás
maszkos fénye a hamu aljáról
is megvilágítja arcát. Orra íve
ajkát… de egészét marja az
árnyék. Szeme tükre viaszos
szándék, éle és pereme átesik,
a legszebb zár zárja a
megnyugvás küszöbére.
A kioltás után sötétség marad.
Még nem mozdul, várja a halat,
az óceánt, a partot, a szirtet.
Várja a legerősebb pillanatot,
amiben egyszer ő maga is élhet.
Ablak nyílik. Egy csikk szikráit
szétszedi a fa karja: merengő
csillagok hullanak a soha nem
látott napra.
