Találkozhatunk és szerethetünk?
- idegen szavak. Megbecsülésre
érdemes azt idő, a vágy,
amiben két tenyér közötti
távolság az érinthetetlen
súlyát, mint lebegő mozaik,
a szívből kirakja. A teljes
kép oly határtalan, hogy nincs
miből felhőt sodorni és égen
túli csillagot. Le kell húzni
a cipőt és átlépni a Napot.
Megbeszélni a belső rezgéssel
a csöndet: hogy mozdulatlanul
lesz a semminél könnyebb. S
abban az állapotban kell majd
sírni és nevetni egy tű fokán
a létezés előtti pillanatban,
amikor a lélek fátyolán, egy
sejtelmes, hatalmas gondolat,
visszagondol önmagára. A
szemünkbe téved az üvegen át.
Látjuk, mennyire sajnálatos,
hogy időzünk az időn, s nem
látjuk egymást lélekből,
szívből.
