Zúg a fátyoleső, ég a tavasz
utáni nyár, érik a testben a
lélek és vissza is fordul
már. A szép vonalak
összefűznek, tiszta a kép!
Mint márvány hangja a mester
kezének: vakon követ a
gyönyörű egyszerűség. A
szűz levegő, ami kihajol a
fák árnyéka közt, hogy
benned éljen érintetlenül
tovább, meséli most egy kis
folyó háborgó tengerének:
vannak még csodák.
