Érzék a völgyből

 

 

 

Leveszem ruhám, benne marad a mozdulat –
egy autó elől ugrik el. Hangos fénye
rettentő testre ugat, aminek lelke fekete
papírlepel. Eltűnik, ahogy a kocsi menteni
próbál, de az út tudja, hogy ott van. Nem
mozdulnak – a fény fakérget világít és jajszó
emészt – kettőjük éber világa fordul a
földdel és a csillagokban hazatalál a rész
és egész. Ennyi idő múlik el a halálig, a nap
sugara szedi fel a csöndet – a ruhám újabb
levedlett bőrré válik, és szelíden elhiszem,
hogy könnyebb.