A bátyám már nem néz tükörbe. Fogait
megette a panasz. Koraérett szenvedéseit
házilag készítette, mert úgy a legfinomabb.
A sok szénhidrát fájdalom és E adalékanyag:
elegem van ebből, elegem van abból - teljesen
felpuffasztotta. Teste, mint lábakra szerelt
metrószerelvény, ami utasokkal, vagy anélkül
mindig magányos. De folyton arról ábrándozik,
ha erős lesz, akkor nem csak az állomásokon
fogja kinyitni szívét, hanem végig az egész út
alatt. Beáramlik majd a sötétség, de ő átalakítja
és fotonokat ad vissza. De sohasem lesz
már erős, szíve vegytiszta maró rémület.
Ha megszeretnék, talán attól állna meg.
