Látom anyám vékony, csontos
kezét. Rendezi az életét. Az
ágyán hamu, alatta penész,
áttetsző fóliával kész az egész
átkelni a lelkén.
Arca mond valamit, ceruzám
hegyével most írom tökéletesre
- az üres, fekete sötétségbe.
Átérzem az életét. Folyton azon
tűnődöm, hogy akadozik bennem
az általa megteremtett Isten.
De a nyitott ajtók fölé engedem -
mindent járjon át, és kergesse
még el hosszú időre a halált.
