Mikor fáradt vagy, letöröllek.
Arcod melegét keresem.
A futásnak kényszerűségét,
hogy örökké vagyunk mi
egymásnak… de most
neked semmi se szép. Tudom,
voltam már jobb: egy ölelés,
egy csók, ha volt, s ha nem,
így is megnyugodtál a
szívemen, de öregség, lehet,
vagy az évszakok, hogy bármit
is teszek rossz vagyok, s
ráncaid épülnek, kis mimóza
lábak szemed alatt, s
mosolyod a retikülben, mint
fáradt lelkű madarak. Ha
majd akarod, élek. Addig
visszatartom, mit nem akar
kimondani a szíved.
